Na, mit nem mondtam! Egy hétig sem tartott ez a fene nagy önszeretet. Három napig sem, mint a csodák. Pedig nagy csoda volt.
Mostanában iszonyú rossz a kedvem. Minden, egyszerűen minden ellenem van, persze nem, de képes vagyok, és bemagyarázom magamnak, ennek következtében egyre rosszabbul érzem magam, annyira, hogy rámtörnek bizonyos könny nélküli sírógörcsök, amikor hisztit vágok le, csapkodok magam körül nagyjából 5 percig, aztán rendbeszedem magam, és mehet minden tovább.
Mikor így hisztériázom, olyankor vannak a leginkább életképes gondolataim. Ilyenkor az jár a fejemben, hogy miért kell nekem ilyennek lenni, miért nem fogadom el, hogy a beteg, elrugaszkodott, valószerűtlen gondolkodásmódomon kéne előbb változatni, miért vagyok olyan az emberekkel, amilyen vagyok, és így tovább. Azért megnyugtató, hogy valahol mégiscsak normális vagyok. Valahol, kicseszett legbelül.
Holnaptól atkinsosat fogok játszani, kicsit átalakítva. A vajat, zsírt mellőzöm, már egy éve nem eszem őket, most sem kéne elkezdeni. A gyümölcsök viszont hiányozni fognak.
Valaki írjon egy rekviemet értünk!
